Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FORGATÓKÖNYV

 

Magyarország

 

 

Bevezetés

 

 

Gergő: Üdvözlök mindenkit! Elmondjuk, hogyan zajlott le az I. világháború, de ezen belül

             is az Osztrák Magyar Monarchiával fogunk foglalkozni. De előtte pár mondatban

             összefoglaljuk a világháború eseményeit. Az első világháború 1914-től 1918-ig 

             tartott. Az összesen több mint 15 millió ember halálát okozó, négy éven át tartó

             öldöklő küzdelem a korabeli gyarmat- és érdekeltségrendszer újrafelosztásáért indult.

             Bár valamennyi résztvevő nemzet meg volt győződve arról, hogy gyors  offenzivával           legyőzheti ellenfeleit, s fél év alatt véget érhetnek a hadmozdulatok, a háború végül

             Négyévnyi véres küzdelemmé terebélyesedett.

 

Zoli: Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesett a háború végére, valamint a német

           területszerzés illúziója is szertefoszlott. A háborút lezáró békerendszer

           igazságtalanságai a II. világháború kitöréséhez vezettek.

 

 

A szarajevói merénylet

 

Gergő:1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörökös egy boszniai hadgyakorlat megtekintésére utazott Szarajevóba. A hadgyakorlattal egyébként épp az volt a célja a Monarchiának, hogy demonstrálja erejét a forrongó Balkánon. Délelőtt merényletet kíséreltek meg a trónörökös ellen, amit ugyan ő maga sértetlenül túlélt, ám kíséretének egyik tagja – egy katonatiszt – megsérült. Nem sokkal később Ferenc Ferdinánd útra kelt, hogy meglátogassa a kórházban a katonatisztet, ám útközben Gavrilo Princip a Fekete Kéz nevű titkos szerb szervezet tagja pisztollyal halálosan megsebesítette a trónörököst és feleségét. Ezt követően Bécsben és Budapesten egyaránt fellángoltak a szerbellenes indulatok, Ferenc József pedig II. Vilmos német császárhoz fordult, levelében utalva arra, hogy Szerbiával az ellentétek soha nem simulhatnak el. Helmut von Moltke német vezérkari főnök kifejtette: az erőviszonyok most a legkedvezőbbek, 1914 után csak romlani fognak. A válasz tehát ez volt: most, vagy soha!

 

Az Osztrák-Magyar Monarchia

 

Gergő: 1914 augusztusában Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia számára a 

legfontosabb cél volt, hogy elkerülhessék a kétfrontos háborút. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege augusztusban, októberben és decemberben is támadásokat indított Szerbia ellen. A rossz tervezés és az utánpótlás hiánya miatt az első két támadás teljes kudarccal végződött, míg a harmadik támadás eredménye is csupán Belgrád rövid időre való elfoglalása volt. A Keleti fronton 1915 májusában a német és az Osztrák–Magyar seregek Galíciában Gorlicénél áttörték az orosz frontvonalat és júliusig előrenyomultak a Baltikumig, elfoglalva annak jelentős részét, valamint az addig terjedő lengyel területeket. Az Osztrák–Magyar haderő 1915 nyarán Isonzó-nál hatalmas erőfeszítések árán feltartóztatta az olasz csapatokat. A Monarchia tehát minden haderejét az olasz frontra irányíthatta: október 24-én megindult a XII. isonzói csata, novemberre az Osztrák–Magyar csapatok áttörték az olasz vonalat és előrenyomultak a Piave folyóig. Időközben 1917. június 15-én a király felkérésére lemondott a háború legfőbb támogatójának számító Tisza István, s – alig két hónapra – Esterházy Móric lett a miniszterelnök. Esterházy utóda (1917. augusztus 20-tól) Wekerle Sándor lett, aki immár harmadszor alakíthatott kormányt. Wekerle azonban Tisza-féle politika folytatójaként a német szövetség – és a háború folytatásának – a híve volt.

 

A Monarchia politikája

 

Zoli: 1914-ben Tisza István magyar miniszterelnök a háború hírére azonnal nemet mondott.  

           A Monarchia haderejét még nem tartotta felkészültnek a háború győzelmes 

           lefolytatására. A hadüzenet után a korábbi, realista álláspontját feladva Tisza

           mindvégig kitartott a háború végsőkig való folytatása mellett. Politikája azonban

           előremenekülés volt: nem a győzelembe vetett hit, hanem a vereség következményeitől

           való félelem irányította intézkedéseit.1914-ben oly nagy volt a háború iránti vágy, 

           hogy az ellenzékhallgatólagos megállapodást kötött a kormánnyal a harcok feltétel nélkülitámogatásáról. 1917-re azonban négy irányzat alakult ki: az egyik a Tisza-féle Nemzeti Munkapárt álláspontja volt, mely a háború folytatásához makacsul ragaszkodott. Ifj. Andrássy Gyula és a trianoni diktátumot később kézjegyével ellátó Apponyi Albert is háborúpártiak voltak, de mérsékelt reformokat szorgalmaztak (pl.: választójogi reform). A szociáldemokrata és a radikális ellenzék komoly reformokat, földosztást és teljes körű választójogot szorgalmaztak, továbbá békekötést a korábbi határok figyelembevételével. Ennek az irányzatnak az élén Károlyi Mihály állt. A negyedik áramlat a szélsőjobboldalé volt, a nyíltan és mérték nélkül antiszemita jezsuita páter Bangha Béla vezetésével.

 

Az őszirózsás forradalom

 

Gergő: Az I. világháború alatt, az Osztrák–Magyar Monarchia vereségének közeledtével,  

            1918. október 23-án Budapesten kitört az őszirózsás forradalom. Károlyi Mihály

            vezetésével polgári demokratikus kormány alakult. November 13-án

            IV. Károly király eckartsaui nyilatkozatával a királyság intézménye megszűnt

            Magyarországon, és november 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot.

            A volt Magyar Királyság területét a köztársasági kormánynak nem sikerült egyben

            Tartania, mert a szomszédos országok, Csehország, Románia és Szerbia igényt 

            tartottak a szlovák, román és délszláv nemzetiségek által lakott területekre, és az

            antant támogatásával katonai intervenció indult meg az ország feldarabolására. Az

            ország jelentős része francia, román és szerb ellenőrzés alá került. Ez a Károlyi-

            kormány bukásához vezetett.

 

A Tanácsköztársaság

 

Gergő: A Tanácsköztársaság kikiáltása 1919. március 21-én az I. világháború után kikiáltott 

            első magyar köztársaság véget ért. Az antanthatalmak által küldött ultimátum hatására 

            -amely a román közigazgatás kiterjesztését írta elő a Tisza vonaláig – lemondtak az

            addigi koalíciós kormány polgári miniszterei, a gyengülő szociáldemokraták pedig az

            bevonták addigra a munkások körében megerősödött Magyar Kommunista Pártot a 

            hatalomba: a két párt egyesült és kikiáltották a Tanácsköztársaságot, létrejött a 

            proletárdiktatúra. Orosz mintára munkástanács-igazgatást vezettek be az üzemekben,

            köztulajdonba vették a lakóházakat, szállodákat, oktatási intézményeket, üzleteket,

            végül pedig a földbirtokok szocializálásáról jelent meg rendelet. Mindez új problémák

            tömegét hozta felszínre a mindennapi élet és a termelés, elsősorban a frissen

            létrehozott magyar Vörös Hadsereg ellátása tekintetében. A Tanácsköztársaság

            folyamatos külső nyomás alatt állt, és bár vívott néhány sikeres hadjáratot, a több

            irányból szorongató túlerővel szemben végül július 31-én összeomlott. Magyarország

            egész területét megszállták a világháborút megnyerő antant országok csapatai.

 

 

 

 

 

Hurrikán Magyarországon

 

Zoli: Képzeljék el az I.világháború előestéjén mo.-on hurrikán alakult ki! Az ítéletidő, mint 

        általában váratlanul csapott le a lakosságra. 1914. július 23-án, csütörtökön rekkenő

        hőségre ébredt az ország, a fővárosban a déli órákban 31 Celsius fokot mutatott a

        hőmérő. A kánikula kora délutánra még elviselhetetlenebbé vált. A Pesti napló cikkét

        látják!

 

(Nem kell mondani!!!Pesti Napló!!!)

 

Gergő: ...hirtelen rettenetes szélvész, pusztító ciklon söpörte végig az utcákat. Az eső még nem esett, az utcák szárazak, piszkosak voltak és az utca minden szemete a következő pillanatban a levegőben volt. Az emberek menekülni igyekeztek, befutottak a legközelebbi kapu alá, de már azt is alig tudták elérni, olyan borzalmas volt a szél. Csörömpölve hullottak az ablakok letört üvegjei a földre, az üzletek nap ellen védő ponyváit letépte vasukról az irtózatos szélvész, a vastag vasrudakat, mint vékony pálcikákat hajlította össze, a vásznat pedig fölkapta a levegőbe és emeletnyi magasságba vitte magával, a házakról hullottak a cserepek, a vihar cégtáblákat, egész háztetőket tépett le.

 

Zoli: Az addig felhőtlen égbolt azonban három óra tájban borulni kezdett, majd

          háromnegyed négy előtt néhány perccel teljesen elsötétült. Az orkán három óra ötven      

          perckor csapott le a fővárosra és első vihara öt percig tartott. Ezután eleredt az eső,

          dörgött, villámlott az ég. Valódi sebességét azonban nem sikerült megmérni,

          mert az intézet szélsebesség mérője nem esett bele a szélvihar magjába, csak

          megbecsülni lehetett azt. A szakember szerint az orkán sebessége 40-50 m/s lehetett.

          A szél erejét a legjobban a Duna-partra torkolló lipótvárosi utcákban mutatta meg. Az

          áldozatok közül két gyermek egy összedőlő pajtában lelte halálát. A legnagyobb

          veszélyben azok voltak, akiket a vihar a Dunán ért.